Az életmentö éjszakai alvás után fitten és éhesen indultunk az étterembe. Természetesen már ekkor höség volt, de én nagyon élveztem a meleg levegöt, pedig általában nem jól türöm a forróságot. Körülöttünk kis majmok szaladgáltak, nagyon aranyosak voltak, persze utólag megtudtuk, hogy másnak sok bosszúságot okoznak. Így például a magyar pár bungalójának ablakán be is kukucskáltak ezek a jószágok, s bizony némi riadalmat okoztak. Manyi és Pali, így hívták a két másik magyar útitársunkat, a teniszpálya irányában kaptak szobát, ami még véletlenül sem mondható jó elhelyezésünek, mivel a tengerparttól, a föépülettöl és egyéb szolgáltatásoktól is messze van. Persze annak nagyszerü lehet, aki teniszezni utazott Kenyába, vagy aki már a tengerparti szállodában meg akarja tapasztalni az állatok közelségét, a szafari feelinget. Mint a reggelinél kiderült, Manyi és Pali még fizettek is ezért a hozzánk képest rosszabb elhelyezésért, hiszen este egy pár dollárt oda is csúsztattak a recepciósnak.
Persze így utólag számomra egyértelmü, hogy az ember nem aludni jön Kenyába. Ez alól részben kivétel útitársam, aki azért a napi 10 óra alvás átlagot itt is tudta hozni.
De térjünk vissza a reggelihez. Ekkor még vitaminjaimmal, gyógyszereimmel felszerelkezve érkeztem, s biztosra vettem, hogy ez nem lesz máshogy a napok elteltével sem. Mivel én utazásom elött huzamosabb ideig külföldön tartózkodtam, a malária elleni gyógyszert is ott szereztem be. Meglepetésemre, egyedül én kezdtem meg az esetleges betegség elleni küzdelmet, mert a Magyarországon kapható hasonló készítményt senki nem szedte. A Malarone tablettát az utazás elött egy nappal kellett elkezdenem szedni, és még az utazást követö hetedik napon is szedni kell. Ennek a gyógyszernek a szedése -szemben a hazai termékkel- nekem semmilyen mellékhatást nem okozott szerencsére, ellenben nagyobb biztonságban érztem magam a moszkítók társaságában. Söt, én a szobánkban az ágy fölött kötelezöen elhelyezett moszkító hálót sem használtam esténként, már amikor az estét a szobában töltöttem. A gyógyszeren túl én sárgaláz, DiPerTe és az egyik Hepatitis ellen is beoltattam magamat, bár nem igazán volt választási lehetöségem, mert tartózkodási országomban ezek szinte kötelezö oltásnak számítanak egy trópusi utazás elött. Általános orvosom csak annyit mondott kedvesen: "Ha nem tepsiben akar hazaérkezni, akkor mindenképpen oltassa be magát!" Tehát én mindent megtettem annak érdekében, hogy ne tepsiben érkezzek haza, igaz rövidebb is lettem olyan jó 220 euróval. Most 10 évig védettséget élvez a szervezetem, de a malária elleni gyógyszert egy újabb trópusi utazáskor ismét szedni kell majd.
Tehát a Malarone mellett bevételre várt Nuskin vitaminom és egy másik készítmény, mely az egyenletes barnulásomat volt hivatott biztosítani. Én ugyanis meglehetösen fehér bôrü vagyok, sok-sok szeplövel tarkítva, de néha sikerül szépen barnulnom is. Gondoltam, itt sem lesz másként, de azért biztos ami biztos alapon ott lapult önbarnító krémem a táskám alján.
Most már jöjjön tényleg a reggeli, amit a magyar párral együtt fogyasztottunk el, azaz biológiai óránk -ekkor még- meglehetösen egyformán ketyegett. Hatalmas választék fogadott minket, hideg, meleg ételek hada, itt mindenki talált számára megfelelö lakomát. Egy biztos volt, itt semminemü fogyókúráról szó sem lehet. A legkülönfélébb frissen facsart gyümölcslevek sem hiányozhattak a roskadozó asztalokról, a tojást sütö fiú is megállás nelkül ontotta a legkülönfélébb igények szerint készült tükörtojásokat, rántottákat, avagy palacsintát, ha valakinek arra szottyant kedve. Természetesen én szokásomhoz híven szénsavas ásványvizet vagy szódat akartam inni, de sajnálatomra a berendezés a reggeli idején - érthetö módon - üzemen kívül volt. Drága jó Missoni azonban ekkor segítségemre sietett, s intézkedett a szénsavpalack beszereltetéséröl, majd jéghideg, pezsgö szódával a kezében tért vissza asztalunkhoz. Szolgálatkészsége és kedvessége össze sem volt hasonlítható az eddig más országokban tapasztaltakkal.
A kiadós reggeli után én nem tértem vissza a bungalóba, mivel én alapból fürdöruhát vettem fel, így rögtön letelepedtem a medence mellé, persze nem közvetlenül a napra, az öngyilkossággal lett volna egyenlö, hanem egy hatalmas napernyö alá.
Táskámban az összes értékem (nem hagyok soha semmit a szobában, még a széfben sem bízom) mellett francia nyelvkönyvem is ott lapult, hiszen azzal a fogadalommal érkeztem, hogy minden nap tanulni fogok, és így hazatértem után simán fog menni a vizsga. Ismét egy fogadalom, aminek így utólag semmi realitása sem volt. Persze ezen az elsö napon még elégedetten forgattam a lapokat a viszonylag korainak számító reggeli órában. Kevesen voltak még a medence mellett, a két olasz animátor is csak késöbb kezdte el beüzemelni a hordozható hifit. Amikor azonban az beüzemelésre került, alvásnak már közel-távol nem volt helye, hacsak nem Manyi és Pali világvégi házikójában. A két olasz mellett feltüntek a helyi animátorok is, köztük egy hölgy, aki rögtön lecsapott rám és vízi-gimnasztikára (aquagym) invitált. Elöször rendíthetetlenül ellenálltam, de aztán beadtam a derekamat; a jó zene és hangulat hatásara az idöközben összeverödött kis csapathoz csatlakoztam én is. Elégedetten haladtam a medence lépcsöje felé, igen, elégedett voltam, büszkén terveztem el, milyen sportosan is fognak telni napjaim a trópusokon. Azonban a vízben való ugrálás során az egyik lábujjam kisebb sérülést szenvedett. Persze ahhoz elég nagyot, hogy le kelljen mondanom a további ilyen jellegü mozgásról. De nem csüggedtem, hiszen nagyon komoly gimnasztika terem is a vendégek rendelkezésere állt, így be is jelentkeztem, hogy másnap ott fogok kezdeni. Úgyszintén feliratkoztam egy masszázsra, arra is a következö napon került volna sor. Persze csak került volna, mert hogy nem került rá sor sem a következö, sem semelyik napon, ahogy azt elöre borítékolhattam volna.
JAMBO GWANA, énekelték a vízben, táncolták a parton, de még az ebéd kezdetét, a restaurant nem létezö kapuinak nyitását is a dobszó és az éttermi személyzet hangos éneke jelezte. Aki egyszer meghallja és megszereti e dalt, soha el nem felejti. Amúgy a leggyakoribb szuahéli kifejezésekre épül a szövege, így pl. Jambo - Szia, Asante Sana - Köszönöm, Karibu Sana - Isten hozott, Habari Gani - Hogy vagy, Mzuri Sana - Köszönöm, jól. Tehát aki megtanulja a dalt, az már alapfokon beszéli a szuahélit.
Az ebéd mellé jólesett a finom vörösbor, majd a délutáni órákban útitársaim poggyászaiból elökerültek a trópusi betegségek magyar ellenszerei; Mi más is lenne az, ha nem a házipálinka. Méghozzá három féléböl is lehetett választani. A dezinficiálás ilyetén módja nemcsak egészségünket szolgálta, de bizony erösek, bátrak és vidámak is lettünk egyúttal. Én persze ennek hatására még folyékonyabban beszéltem az angolt, így lassan de biztosan eljött a legkülönfélébb ügyintézések, a közvetlenebb társalgások ideje.
Az ebéd és a vacsora során is hatalmas választékból lehetett mazsolázni. A nemzeti étel, a kecskehús és a bab mellett csirke, sertés és marha is a svédasztalra került, a legkülönfélébben elkészítve. Halak, tenger gyümölcsei széles választékban, de persze az olasz ételek, a különféle tészták, lasagne sem hiányzott. Leves, ismerös és ismeretlen trópusi gyümölcsök, desszertek, pékáruk is folyamatosan a választék részét képezték.
Ezidötájt tudatosult bennem, hogy mi magyarok négyen egy kicsit kilógunk a sorból, ugyanis rajtunk kívül, egy-két kivételtöl eltekintve csak olasz turisták voltak a szállodában, holott az egy német tulajdonos kezében van. Így már választ is kaptam némely megválaszolatlan kérdésemre, például hogy miért is beszél a személyzet majd összes tagja olyan jól olaszul, s hogy miért olaszok az animátorok vezetöi.
A jó hangulatban elfogyasztott vacsora alatt körbejárt a két olasz animátor fiú és toborozta a vendégeket; az esti, vagy inkább éjszakai program kaszinózás Malindiban. Természetesen azonnal feliratkoztam a listára, így egyértelmü volt, hogy aznap, illetve másnap reggel 3 óránal elöbb nem kerülök ágyba. Ezzel kezdetét vette az új kenyai életem, ami korántsem hasonlítható a normális bioritmushoz.
